A Szent Mihály-hegy Védő és Vendégváró Egyesület 2017. évi beszámoló közgyűlését megtartotta és eredményesnek ítélte az előző évben vállalt feladatok elvégzését.
Az évtizedek óta összeszokott egyesület beépült Vonyarcvashegy közéletébe. Céljaink is ugyanazok, és ismertek: a Szent Mihály-hegy természeti és épített környezetének védelme, amely sok szervező és fizikai elfoglaltságot ad télen-nyáron.
Télen a madáretetők, odúk kihelyezése, a madarak folyamatos etetése.
Nyáron májustól-októberig napi rendszerességgel reggel nyitjuk este zárjuk a kápolnát. Ezért egyre többen látogatják a hegyet, hisz így nem csak a külső szépség a vonzerő, hanem a műemlék kápolna is kitárulkozik.
Örvendetes, hogy megnövekedett az olyan érdeklődő turistacsoportok száma, kik igénylik az idegenvezetést, melyet örömmel vállalunk. Kíváncsiak a kápolnával kapcsolatos legendára, a remetékre, és Vonyarcvashegy múltjára, jelenére. A visszajelzésekből megtudhatjuk, hogy sokan visszatérnek a nyugati régió legszebb strandjára, megmártózni a hűsítő Balatonban, vagy valamelyik nyári rendezvényünket keresik fel a kikapcsolódni vágyók.
Több látogató, sajnos több szemetelő. Így gyakrabban kell takarítani a kápolna környékét. Egy- egy alkalommal több zsák műanyag palack és egyéb szemét gyűlik össze, amit aztán az önkormányzat dolgozói elszállítanak.
Az évek során, önkormányzati egyetértéssel, segítséggel pályázatokat nyújtottunk be, és többet nyertünk is külső-belső felújítási munkálatokra, illetve tereprendezésre.
Következő nagy álmunk: a kápolna elavult orgonájának feljavítása, vagy kicserélése, ami nagyon sokba kerül. Szerencsére Péter Károly polgármester úr is teljes mellszélességgel támogatja a beruházást. Remélem… idővel sikerül megoldani a hangszervásárlást!?
Tehát a magunk teremtette lehetőségekkel, szolidan végezzük eltervezett feladatainkat, vagy amit – az adott helyzetben – tennünk kell. Szellemi-fizikai munkánk nyomait visszaigazolva látjuk az egyre sokasodó látogatók elismerésében.
Azon kívül éves munkatervünkben – kéthetente – változatos programot állítunk össze: melyben szerepel zenei, irodalmi, tudományos előadás, kirándulás, karitatív tevékenység és … szórakozás.
Túl vagyunk egy hangulatos újévköszöntő klubesten, a Magyar Kultúra Napjáról való megemlékezésen. Ki nem hagyhattuk volna a dermesztő hideg tél után, az önfeledt fánk illatú farsangolást. Italt boros gazdáink, az ízes falatokat, fánkot asszonyaink, a talpalávalót maga Sebastian Bach (jelmezben) szolgáltatta.
Egyesületünkben szívesen látnánk új tagokat: velük új ötleteket, jó szándékú, jó kedélyű embereket.
Sajnos már társadalmi beidegződés lett „a bezárkózás”. Elektronikus madzagokon lóg öreg, s fiatal. Ott a tévé, a net, az okos telefon. A világ bejön a fotelekbe, elszigetelve bennünket egymástól. Mivel kevés a személyes kapcsolat és találkozás, ezért tapasztalatcserék hiányában csak a média által sugalltakat szajkózzuk.
Pedig érdemes időnként kiszállni a fotelból egy közösségben eltöltött sokszínűbb, élhetőbb élet reményében. Szemet nyitni a közvetlen környezetünkre, és annak tevékeny részese lenni!