Simon Ferenc 2000 óta, 18 éven keresztül vezette a Vonyarcvashegyi Arany Híd Horgászegyesületet. Munkájáról, tapasztalatairól kérdeztük a leköszönő elnököt.
Az egyesület 1986-ban alakult azzal a céllal, hogy helyi horgászatot szabályozott keretek közé terelje. Hogyan tekinthetünk vissza erre a több mint 30 évre?
Bátran állíthatom, hogy a történetünk sikernek könyvelhető el. A kezdeti 15 fős taglétszámot az eltelt évek alatt kisebb ingadozásokkal megsokszoroztuk, mára 500-nál is többen vagyunk. Az elsők között alakultunk a Balaton mentén, követendő példa alig volt előttünk, szinte mindent magunknak kellett kitaposni. Céljaink közé tartozott mindig, hogy a horgászatot megismertessük, megszerettessük a helyiekkel, s az ide látogató turistákkal. Tagjaink számának dinamikus növekedése igazolja leghitelesebben ilyen irányú törekvéseink sikerességét.
Hogyan élte meg elnökké választását?
Sohasem voltak vezetői ambícióim. Már a 90-es években rendszeresen jártunk Vonyarcvashegyre nyaralni, pihenni a családommal, így már a kezdetektől az egyesület és a vezető- ség tagja voltam, elnöknek azonban csak 2000-ben választottak meg, miután véglegesen ideköltöztünk Zalaegerszegről. Mindvégig a köz szolgálata, a horgászat szeretete motivált, kihívásnak tekintettem mindezt.
Milyen fontosabb sikereket, eredményeket tudtak elérni a vezetése alatt?
2005 nyarán az önkormányzat segítségével elkészült a 68 csónak befogadására alkalmas kikötő, melynek üzemeltetése azóta is az egyesület feladata, így mindamellett, hogy az igény egyébként is nőtt a horgászatra, még vonzóbbá tudtuk tenni ezt a sportágat. 2010 környékén aztán szintén az önkormányzat 1,5 millió forintos támogatásával egy 3,2 millió forintos összköltségű felújítást végeztünk el a kikötőn, kicseréltettük a teljes cölöpözést, és padozatot is. A kikötő a megnyitása óta „teltházzal” üzemel, lenne igény a bővítésre, de a terület nyújtotta lehetőségek sajnos nem adnak erre módot.
Közben 300 fölé emelkedett a taglétszámunk, ezáltal az anyagi lehetőségek is tovább bővültek. Így 2013-ban önerőből tudtuk felépíteni a csónakházunkat, melynek köszönhetően ismét gyarapodásnak indultunk. Az anyagi helyzetünk soha sem volt rossz, de az utóbbi időben már kifejezetten stabilnak mondható, így az volumenű beruházások mellett is meg tudtuk őrizni anyagi Véleményem szerint sikerült lépést a település fejlődésével, a kikötő, a de a partszakasz is sokat szépült az évek során. Tagjaink több rangos megmérettetésen is részt vettek, nem is akármilyen sikerrel. 2016-ban a Bedő-Vass-Sényi trió a Zsennye melletti horgásztavon rendezett versenyen a rangos 4. helyezést értek el, 2017-ben egy párosunk ugyanott rablóhalazásban a második helyen végzett, mindezt amatőrként érték el, ami tovább emeli a helyezések sportértékét. Az utóbbi években nemcsak tagjai lettünk a Balatoni Horgászegyesületek Szövetségének (ami a MOHOSZ tagja), hanem sikerült is velük egy gyümölcsöző kapcsolatot kialakítani. Az utóbbi években egy- re aktívabban segítik a hozzánk hasonló egyesületek munkáját: versenyeket szerveznek, pályázatokat írnak ki. 2017-2018 fordulóján nekünk is sikerült így 140.000 Ft-ot nyerni.
Ilyen hosszú idő alatt nyilván akadtak nehézségek is. Természetesen, voltak kevésbé pozitív élmények is. Mivel a jelenlegi több, mint 500 tagunk kb. 70 százaléka nem helyi lakos, sőt 160-170 fő külföldi, ez a népes taglétszám sem a közgyűléseinken, sem a minden évben megrendezett, saját szervezésű versenyünkön nem tükröződik. Ez állandó probléma. Tovább gyarapodik sajnos a bürokrácia is, eleinte 5 évig kellett megőriznünk minden dokumentumot, most már van olyan is, amit 7 évig kell. Ez az állandó, idegőrlő munka az én koromban már kezdett egyre megterhelőbbé válni. Ez is szerepet játszott abban, hogy meghozzam a döntést: átadom a stafétát. A fiatalabb generáció tagjai sokkal gördülékenyebben tudják majd az egyesület ügyeit intézni, idén egyébként is aktuális lesz a kikötő csónakhelyeinek megújítása, ez is rengeteg munka elé állítja majd az új vezetést. Visszatekintve azért sokkal több a pozitívum, mint a negatívum. Különös örömmel töltött el az is, hogy a tavalyi tiszt- újító taggyűlésen az új vezetés – a tagság nevében – egy-egy térplasztikával köszönte meg a szintén leköszönő egyesületi titkár, Bánfi Lajos, s az én munkámat is.
Ön szerint, miként alakul majd az egyesület jövője?
A legfontosabb feladat a horgászturizmus fejlesztése. A csónakkal vagy vitorlással nem rendelkező, alkalmi horgászok számára sokkal több, jobb lehetőséget kell nyújtani a sporthoz. Továbbra is lépést kell tartanunk a település, a régió fejlődésével, a kikötő és a partszakasz folyamatos fejlesztésével, kényelmesebbé, kulturáltabbá tételével. A fennakadásmentes működéshez szükséges az egyesület tagságának aktivizálása is. Úgy vélem megfelelő kezekbe került a karmesteri pálca, ezúton is szeretnek sok sikert és kitartást kívánni az egyesület új elnökének, Domina Balázsnak, valamint Bedő István, Vass András és Sényi Zsolt vezetőségi tagoknak.
Horváth Imre