Ma a Balaton-parti vendéglátóhelyek többségével kapcsolatban általában két dolgot lehet hallani: vagy szörnyű történeteket hord össze a szél a nagyon fáradt olajban kisütött lejárt húsok szagával összeforrva, vagy a nagyon fenszi, a legtöbb celeb innen posztolt kategória túlhájpolt és túlárazott helyeit tisztelhetjük köztük. Persze nem minden fekete vagy fehér, szerencsére találhatunk még üdítő kivételeket mint amilyen például a vonyarcvashegyi Rétes Étterem.

Már a kocsiból kiszállva magával ragad egy nosztalgikus hangulat: gyerekkorom egy gondtalan balatoni napja, amikor legnagyobb gondom az volt, hogy lángost egyek-e vagy hamburgert – természetesen nem a mekiset, hanem azt a régi, oldschool, hagymával, salátával és ubival telepakolt klasszikust, tudjátok. Hamburger az itt is van, ráadásul akkora, hogy még Marcin, aki bár ereje teljében lévő, fekete lyuk-hasú férfiember, is kifogott. Na de erről majd később. A hangulatos, terméskővel leválasztott kis teraszon keresztül már jön is elénk Horváth Bence, aki amúgy építészmérnök, emellett pedig nyaranta családjával irányítja az éttermet. A balatoni (nem csak – a szerk.) vendéglátás hozzáállás kérdés, vallják – és ez az, ami az itt töltött néhány óra alatt mindenben érezhető. A felszolgálók figyelnek a vendégek legkisebb óhajára is, a séfek megállás nélkül teljes odaadással dolgoznak a látványkonyhában, ami pedig Bencééket illeti: évről évre új fejlesztésekbe kezdenek, legyen az az ételkínálattal, a dekorációval vagy éppen a biciklis parkolóhely kialakításával kapcsolatos dolog. A szülők sok-sok évvel ezelőtt, ahogy az étterem nevéből is kitalálhatjuk, saját készítésű rétest árultak minden mennyiségben, ami szerencsére a mai napig jelen van az étlapon: ha a Balaton-kerülő bicikliút során csak egy frissítő pihenőre állnánk meg itt, egy barackos-túrós rétes vaníliafagyival, egy cappucino, limonádé vagy kézműves sör társaságában garantáltan további hosszú kilóméterekre tölt majd fel minket.

Mi azonban nem elégedtünk meg egy frissítővel, hanem alaposan utánajártunk a helyi ízeknek. Az étlapon találhatók nyári, könnyedebb és fűszeresebb, férfias fogások is, az adag pedig, nem kell félni, nem a fine dining kategória, sőt. Én kezdésnek egy fokhagymakrémlevest választottam, ami már önmagában elég lett volna nekem akkor (a rétesnek természetesen külön hely volt elkülönítve), de muszáj volt megkóstolnom a remekül fűszerezett zöldfűszeres csirkemell szeleteket, melyek salátaágyon, steak burgonyával érkeztek. Az a jó a tesós gasztrotúrákban, hogy lehet egy tálból cseresznyézni, úgyhogy magyaros szűzérmékhez és lazachoz is volt még szerencsém, mindkettő remekül volt elkészítve. Marci ezalatt mindvégig a hamburgerrel küzdött, pedig higgyétek el, elfogyasztott már sok helyen sokfélét, de ezt egy idő után bús szemekkel csak nézte, csak nézte, majd konstatálta, hogy vagy ez – vagy nincs tovább, és ugye desszert nélkül nem lehet elmenni.

Egy kis pihenő gyanánt megnéztük, ahogy Bence sajátkezűleg tálalja nekünk az édesanyja által készített rétest, miközben arról mesél, hogy itt három hónapon keresztül tényleg nincs megállás, késő estig talpon vannak, újabban kora reggeltől- hiszen már reggelit is kínálnak az erre járóknak. (Sajnos kismama-ruhám sem segített abban, hogy végigkóstoljuk a reggeli kínálatot is, de képeken láttuk, hogy csodás tortillák és finom szendvicsek is szerepelnek benne.

Miután tényleg nem fért már belénk egy korty limonádé sem, még kellemesen elbeszélgettünk a teraszon, miközben a vendégek jöttek-mentek, a legtöbbjüket pedig már visszatérő ismerősként köszöntötték. Még egy gyors séta a parton, bár a kék víz és a vidám bárányfelhők az égen még marasztaltak volna, de minket várt a főváros, nem baj, így megint van hova elvágyódni a munkás hétköznapokon. Jó tanács: lenge, hasat takaró ruhában érkezzetek! :)

Forrás: colorcam.blog.hu